Végh Ibolya: Interjú Cságoly Ferenccel

Több szempontból is érdekes a most következő szöveg. Érzékeny dinamikával váltják a pergő kérdés-felelet blokkok a hosszabb, mélyebb elemzéseket. Cságoly Ferenc ebben az esetben klasszikus tanárként jelenik meg: a személyesebb kérdésekre tömören, már-már elutasítóan válaszol, míg az épületelemzések kapcsán rendkívül kinyílik. Ez a kettős szerep hovatovább nem zavaró: ad egy hullámzást az interjúnak, amely így néha felgyorsul, máskor lelassul, legtöbbször a kérdések függvényében. Mélységes, szimpatikusan árulkodó szeretet hatja át Végh kérdéseit - ezért is hagytam benne a Tanár Úr fordulatát, elvégre ez egy hallgatói dolgozat, rendjén való ez a megszólítás -, és ezen kérdések némelyike határozottam mélyebb húrokat pendít meg, és ettől a válaszok is izgalmasak lesznek. Elég hosszú darab, a sorozat talán legkiérleltebb szövege következik.

Tovább is van!

Csáki Nóra: Interjú Balázs Mihály építésszel

A nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola épületéről.

Csáki Nóra olyannyira megörült az interjúk lehetőségének, hogy kapásból két dolgozattal jelentkezett: Keller Ferenc után Balázs Mihállyal is rögzített egy beszélgetést. Ahogy Csáki a motivációiról ír: "...még középiskolás koromban az ingázások alatt tűnt fel nekem Balázs Mihály Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola épülete." A személyes szimpátián túl meghatározó élmény volt számára a felismerés, hogy Balázs Mihály épületei javarészt vidéken épültek. Egzisztenciális kérdéssé vált számára egy olyan építészt megismerni, akinek életműve a pesti kötődések ellenére is bizonyos vidék-értelmezésről mesélnek.

Tovább is van!

Csáki Nóra: Interjú Keller Ferenccel

A továbbiakban mintegy tucatnyi, eddig publikálatlan hallgatói interjú következik. A szövegek 2011 áprilisa és májusa között születtek. Noha akkor még nem született meg írásban, a szemináriumokon már esett arról szó, hogyan is kell(ene) szerintem interjút készíteni, melyek azok a szempontok amelyek mentén egy külső szem számára is élvezetessé lehet tenni egy beszélgetést. Egy-két dolog - egészen pontosan kettő, fogaskerékként összefüggő momentum - azóta még eszembe jutott, ezekkel folyamatosan bővíteni fogom a listát. Addig is: jó olvasást Csáki Nóra munkájához!

Tovább is van!

A nagyság ígérete

Tűnjék bár furcsának, de ez a cikk az előző bejegyzés folytatása - és a következő prológusa. A továbbiakban ugyanis közölni fogom azt a tucatnyi interjút, amelyet az egyik kurzusom hallgatói készítettek még tavaly tavasszal 'jelentéses' nevű magyar építészekkel. Egyikük részletes beszélgetést szerkesztett Keller Ferenccel nem sokkal azután, hogy megjelent ez a cikk a Metszetben. Keller szándékoltan úgy adagolta a mondanivalóját, hogy az ne konkuráljon a frissen publikált szöveggel, ugyanakkor új szempontokat is fel akart vetni a szerzőnek. Következzék az alapkontextust meghatározó cikk, amit ezúton is sok szeretettel a sonkák, a nyuszi és a fröccsök mellé!

Tovább is van!

Hogyan készíts interjút?

Egy éve is tán, hogy az egyik kurzusomon a hallgatóknak interjút kellett készíteni „jelentéses nevű” magyar építészekkel. Meg is született vagy tucatnyi dolgozat, amelyek különösképp együtt váltak izgalmassá. Voltak közöttük szenzációs teljesítmények, kiütközött persze néhány gyermekbetegség is, de mindegyik egy-egy fénycsóvának bizonyult egy olyan világba, amelyről vélekedéseink ellenére is keveset tudunk. Kedvelt interjúalany mondjuk Janáky István, de annál kevesebb tudható például Miltenberger Miltényi Miklós, vagy épp Vadász Bence ügyeiről.

A párhuzamos olvasás persze felerősíti a hibákat, meg a linkelést is. A feladat kiírásakor felvázoltam néhány lehetséges kérdést és a többség szorgalmasan jegyzetelt is. Volt egy srác, aki viszonylag hamar, hetekkel a határidő előtt elkészült, és gondolom, elküldte néhány társának az anyagát. Egyéb magyarázata nem lehet annak, hogy több interjúban is tesztfeladat módján ismétlődtek meg ugyanazok a kérdések. Van előnye ennek is: remek szociografikus metszeteket lehet felvenni így egy-egy csoportról. Amennyire tudom, több egyetemen is interjúztatják a hallgatókat. Összeállítottam egy sorvezetőt arról, hogy általánosságban mire érdemes odafigyelni ebben a műfajban. Következzék a Hogyan írj esszét? című bejegyzés(ek) folytatása.

Tovább is van!

Johann

Az első halott én voltam.
Egyetemistaként csak nevettünk az öregeken, a siránkozásaikon, ahogy meséltek az évfolyam-találkozóikról. „Egyre kevesebben vagyunk” – sóhajtozták, de volt valami büszkeség a szemükben, hogy igen, ők még bírják. Valami titkos elégtétel, hogy a Jakaby, az már nem tudott eljönni, pedig milyen jó tervező volt. Mintha kiegyenlítő focit játszana a halál az életművel. Nem az számított, hogy csináltak-e bármit az életükben, hanem az, hogy ki nem lesz majd ott a következő alkalommal. Akár falusi öregasszonyok a lócán, úgy szörnyülködtek: „Láttad-e már a Szemzőt? Nagyon rosszul néz ki szegénykém. Olyan sárga, nem? „Biztos májas, sose vetette meg a téntát… sose.” – hangzott a kórisme.

Az persze egyikünkben sem merült fel, hogy egyszer mi is leszünk így. Hogy mással sem fogunk törődni, mint számolgatjuk, ki mindenki ment el az elmúlt években. Azt meg pláne nem gondoltam, hogy én leszek az első.

Tovább is van!

Kis hájp

2011 tavaszán az Alkalmazott Művészeti Intézet grafika szakos hallgatói párbajra hívták a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafikusait. A párbajt egy kiállítással zárták le a Ráday utcában, amely jó hangulatban telt és nagy visszhangot kapott. Ezen felbuzdulva a soproni AMI építészhallgatói úgy úgy döntöttek, hogy érdemes hagyományt teremteni ebből a kezdeményezésből. Hat építészhallgató tervpárbajra hívott hat MOMÉs és hat BMÉs bajnokot. Még szeptemberben az AMIs hallgatók tették a felkérést, amelyet a másik két egyetem 6-6 hallgatója végül elfogadott oly módon, hogy a műegyetem képviselői választották a funkciókat, a másik művészeti egyetem pedig helyszíneket rendelt az egyes feladatokhoz. Háromfős, tagjaikban egymással versengő csoportok jöttek létre, célul tűzve egy hütte, egy világítótorony, egy hangpavilon, egy csónakház, egy kultúrközpont és egy tanya terveinek elkészítését. A nyilvánvaló bizonyítási vágytól eltekintve a szándék az volt, hogy a diákok önálló munkákkal mutassanak rá oktatásaik erősségére, jellegzetességeire. Vagy épp hiányosságaira.

Tovább is van!

Franz Kafka: A császár üzenete

A császár - azt beszélik - küldött neked, küldött a magányos, szánalmas alattvalónak, a császári nap elől a messzi távolba menekülő törpe árnyéknak, éppen neked a halálos ágyából egy üzenetet. A hírnököt letérdepeltette ágya mellé, s fülébe súgta; annyira fontos volt a számára ez az üzenet, hogy a hírnökkel újra elmondatja a saját fülébe. Fejbólintással hagyta helyben a mondottak pontosságát. És halálának valamennyi odasereglett nézője előtt - az összes hátsó falat lerombolták, és a fel-le ingó feljárati lépcsőkön ott állnak körben a birodalom nagyjai -, valamennyiük előtt bocsátotta útjára a hírnököt. A hírnök azonnal útra kelt; erőteljes, fáradhatatlan férfi, előbb egyik, majd másik előrenyújtott karjával tör utat a tömegben; ha ellenállásba ütközik, a mellére mutat, hol a nap jele ragyog; oly gyorsan tör előre, mint rajta kívül senki; a tömeg azonban nagy; végeláthatatlan messzeségbe terjed.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: Két király és két útvesztő

Szavahihető emberek mesélik (de Allah többet tud), hogy az idők kezdetén élt egy király Babilónia szigetein, aki egybehívatta építészeit és mágusait, s megparancsolta: építsenek egy olyan bonyolult és ravasz labirintust, hogy a legeszesebb férfiak se merészeljenek oda belépni, és azok, akik belépnek, odavesszenek. Megbotránkoztató alkotás volt ez, mert a zűrzavar és a csoda az isten sajátos kiváltsága, nem az embereké. Idő múltán udvarába érkezett az arabok királya, és Babilónia királya (hogy csúfot űzzön vendége együgyűségéből) bevezettette a labirintusba, ahol az zavarodottan és megszégyenülten bolyongott az est leszálltáig.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: A bokharai Abenhakán, aki a maga labirintusában halt meg

"...hasonlóak a pókhoz,
mely házat épít."
KORÁN, 29, 40.


- Ez itten - mondta Dunraven, s a karjával széles kört rajzolt, melyből nem zárta ki a felhőkbe borult csillagokat, de befogta vele a sötét ugart, a tengert és egy méltóságteljes és omladozó épületet, ami holmi kiszolgált istállónak látszott -, ez őseim földje.

Unwin, a társa, kivette pipáját a szájából, és szerény, helyeslő hangokat hallatott. 1914 nyarának első estéje volt; megcsömörlötten a veszély méltóságát nélkülöző világtól, a két barát a cornwalli táj magányosságát élvezte. Dunraven sötét szakállt viselt, és egy jelentős eposz szerzőjének vallotta magát, melyet kortársai szinte nem is tudnak majd skandálni, s melynek témája még csak fel se derengett előtte; Unwin egy tanulmányt adott közre Fermat tételéről, melyet az le sem írt Diophantosz egyik lapjának szélére. Mindketten - kell-e mondanom? - fiatalok voltak, léhák és szenvedélyesek.

- Lehet vagy negyedszázada - mondta Dunraven -, hogy a bokharai Abenhakán, ki tudja, miféle nílusi törzs királya vagy vezére e ház központi szobájában Zaid nevű unokafivére kezétől halt meg. Évek múltán is homály fedi halálának körülményeit.

Unwin engedelmesen megkérdezte, miért.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: Labirintus

Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha.
Ez az erőd a világegyetem,
nem szimmetrikus, nincs szabálya, sem
titkos középpontja, külső fala.
Hogy kemény utad véget ér, ne várd,
mivel konokul kettéágazik,
aztán konokul kettéágazik
megint. Vasból van sorsod és bírád.
Ne reméld, hogy a bika, aki ember,
s kitől e végtelen kőrengeteg
megtanulta, hogy mi a rettenet,
megrohamoz elsöprő lendülettel.
Nincs. Semmit ne várj. A fenevadat sem
ebben a feketedő szürkületben.

Fordította: Imreh András

Tovább is van!

Chipperfield a következő főkurtátor?

A Guardian DAVID CHIPPERFIELD főkurátorságát jelentette be a 2012-es Biennale Architettura-n, bár a kinevezést hivatalosan még nem erősítette meg a Biennále. Az olasz sajtó a bizonytalan helyzetet azzal magyarázza, hogy még kérdéses a Biennále elnökének személye, az ő tiszte lesz a főkurátor megnevezése.

Korábban Giulio Malgara, számos olasz nagyvállalat elnök-menedzserének kinevezését jelezték előre, ő azonban egyik legnagyobb támogatója, Silvio Berlusconi bukását követően visszalépett. Malgara helyett egyre valószínűbb, hogy újra Paolo Baratta kaphatja a Biennále elnöki tisztét. A hírek szerint a már hónapokkal ezelőtt esélyesként emlegetett Chipperfield vonakodott az együttműködéstől Malgara-val, így annak háttérbe szorulásával újra a brit építész jelölése tűnik valószínűnek, amit több szakmai fórum már tényként kezel. Hivatalos kinevezését követően várhatóan mielőbb közölni fogja a jövő évi kiállítás mottóját, hiszen alig több, mint kilenc hónap maradt a megnyitóig.

Tovább is van!